FŐOLDAL
     Logisztika
     Spedició, Fuvar.
     eTudakozók
     Térszerkezet
     Kapcsolódók
     Közlekedés
     Információs társ.
     Vállalat
     Minőségbiztosítás
     EU
     Egyéb



A logisztikáról röviden

Kapcsolódó oldal:  

A logisztikáról röviden

1. A logisztika fogalma és célja
2. A logisztika alapelvei
3. A logisztikai folyamat és mozgáselvei
4. A logisztikai stratégiák
5. A logisztikai menedzsment
6. A logisztikai ellátó-elosztó Logisztikai Szolgáltató Központok
7. A logisztikai információs rendszer


1. A LOGISZTIKA FOGALMA ÉS CÉLJAI

A logisztika, mint integrált tudomány ősi tudományok közé sorolható Már a görög-perzsa háborúban, a napóleoni háborúban is alkalmazták. Napjainkban a fejlett gazdaságokban igen elterjedt. Ez főleg az elektronika, informatika és a távközlés fejlődésének köszönhető.
Mai értelmezés szerint a logisztikai rendszer magában foglalja az anyagáramlást és a hozzá kapcsolódó információ-, érték-, energia- és munkaerő áramlást. Ezek mind fontosak és szükségesek a logisztikai elvek megvalósításához.

A logisztikai elvek a következők:

- a megfelelő minőségű anyag
- a megfelelő mennyiségben
- a megfelelő helyről
- a megfelelő helyre
- a megfelelő módon és eszközzel
- a megfelelő időben
- a megfelelő költséggel készüljön el.
A logisztikának, mint integrált tudománynak kiemelt részei:

az anyagáramlás technikája és technológiája, a közlekedés technikája és technológiája, az informatika, a gyártástechnológia, a szolgáltatás technikája és technológiája, a kommunikációs technika, rendszertechnika, üzemgazdaságtan és marketing.

A logisztikai célok a következők:

- a szállítási határidők rövidítése
- a szállítási pontosság fokozása
- az átfutási idők csökkentése
- kapacitások kihasználása
- a készletszintek csökkentése
- rugalmasság létrehozása és fokozása
- rendszer áttekinthetőség biztosítása
- nagyfokú szállítóképesség elérése
- a termék minőség biztosítása
- nemzetközi kooperációs lehetőségek fokozása.
A logisztikai célok teljesítésének mértékétől függ a vállalat hosszú távú versenyképessége. A logisztikai célok megvalósítása megköveteli az automatizált, számítógéppel segített, integrált anyag-, információ- és értékáramlásnak a beszerzéstől a piacig történő optimális kialakítását, egy átfogó logisztikai lánc létrehozását.

2. A LOGISZTIKA ALAPELVEI     Vissza a lap tetejére >>>

A logisztika célja bármely ellátási feladat átfogó megoldása úgy, hogy koordináltan szervezi, irányítja és értékeli az anyagbiztosítás, a termelés, a raktározás és készlettartás, az áruelosztás és értékesítés komplex rendszerét.
A logisztika az ellátási feladatok megvalósításához alkalmazott filozófia, de egyben komoly gazdasági eredményeket produkáló módszer.


Az ellátást igénylő (vevő) elvárásai a logisztikai tevékenységgel szemben:

- az igényre való gyors reagálás
- a kapcsolatos tevékenységek minél egyszerűbb megvalósítása
- a vállalt határidők, mennyiségi és minőségi tényezők 100%-os teljesítése
- a lebonyolítás időszaka alatti és az utólagos időszakban is kifogástalan információs kapcsolat.
A gazdasági kapcsolatok, illetve a termelési és értékesítési tevékenység által meghatározott és felmerülő problémák csak több tudományterület törvényszerűségeivel és hatásrendszerei segítségével definiálhatók és oldhatók meg. A keresett optimális megoldások kizárólag interdiszciplináris keretek között fogalmazhatók és valósíthatók meg.

A logisztika és más tudományterületek vizsgálati és eljárásrendszere közti különbség:

- nem kötelezi el magát egyetlen tudomány módszertani megoldásai mellet sem és az a filozófia, hogy különböző gazdasági problémákhoz különböző eljárás-módszertani megoldásokat alkalmaz
- az optimalizálás során a logisztika nemcsak az elvonatkoztatott megoldást kezeli, hanem az aktuális probléma gyakorlati megoldását is feladatának tekinti (szervezeti módosítások, műszaki-fejlesztési javaslatok)
- nem a részmegoldásokra koncentrál, hanem vizsgálja a makro- és mikro-szempontokat, ezek kölcsönhatásait, gazdasági törvényszerűségeit, és így alakítja ki az optimális megoldást
- elsődleges a gazdasági egységek egymással kapcsolódó termelési, szállítási és áruelosztási problémák optimális kezelése és megoldása. A gazdasági racionális megoldást nem a rész-optimumokban kell keresni, hanem a vállalati komplex optimumot és annak funkcionális rendszerét kell kialakítani és működtetni, így elősegítjük a piacgazdasági célok maximális megvalósítását.
3. A LOGISZTIKAI FOLYAMAT ÉS MOZGÁSELEMEI

A megtermelt áruk a fogyasztóhoz juttatása, vagyis a termelőtől a fogyasztóig kiépített, un. T-F folyamatrendszer nem más, mint áruelosztás, amelyet disztribúciónak, azaz térbeli elosztásnak is neveznek (T-termelés helye, F-árufogadás helye).
A disztribúció főként anyagmozgatási műveletek összessége, amelyben szinte valamennyi anyagmozgató gép és eszköz szervezetten részt vesz. Összekapcsolásukat irányító és információs rendszerek végzik, tehát mindez fizikai mozgások irányítása szervezési intézkedésekkel az előbbi cél elérése végett.

A disztribúciós rendszerhez tartoznak:

- az anyagmozgatási műveletek
- a csomagolás
- a raktározás
- az információk
- a vezérlés, az irányítás, a szervezés.
Az áruelosztási rendszerek hatékony működése teszi lehetővé az élő- és holtmunka szükséglet üzemi szintű és egyben népgazdasági optimalizálását is.

Szervezetileg a T-F folyamat végpontjai között három főbb kapcsolat lehetséges:

a) termelés-saját eladóhálózat-fogyasztó b) termelés-kiskereskedelmi (felvásárló) hálózat-fogyasztó c) termelés-nagykereskedelem (felvásárló)-kiskereskedelem-fogyasztó.
Műveletek és műszaki tényezők

A legfontosabb műveletelemek a következők:

A belső anyagmozgatása termelés, esetleg a különféle jellegű tárolás helyén, tehát bizonyos szempontból statikus pontokon végbemenő, rövid távú helyváltoztatásokat, illetve rakodási munkákat jelent. Számos beépített, főként stabil rakodógéppel, továbbító szalaggal, targoncával, felrakó géppel hajtják végre.

A csomagolás, a termelési technológiának általában befejező művelete. Végezhető egy különálló készletező raktárban is. A különböző vagy azonos árukat minőségvédő és az egységrakomány-képzés elvei szerinti áruegységekbe fogja. Hatékony szállítási, tárolási és rakodási lehetőséget nyújt, egyúttal könnyebb a korszerű nyilvántartás vezetése. A csomagolás védi a termék minőségét (a külső hatásoktól is), ezért az eladhatóság és árképzés fontos tényezője.

Kiszállítás előtt általában az áru (termék) raktározásáról kell gondoskodni. A raktár az áruelosztási folyamat csomópontja, ahol a termékmozgás megállítása, egyben gyűjtése, csoportosítása és a célállomásnak megfelelő időpontban továbbirányítása is történik. Ez az irányítás a termelés helyén éppúgy, mint a nagy- és kiskereskedelmi elosztóraktárakban végrehajtható. Mindez további technikai felszerelést igényel.
A szállítás a T-F folyamat főbb pontjai közötti távolságok áthidalása, amely korszerű és a célnak
megfelelő eszközökkel, valamint útvonal- és eszköz darabszám-optimalizálási módszerekkel valósítható meg. Az információk gyűjtését, rögzítését és felhasználását külön műveletként említjük. A disztribúció akkor korszerű, ha a mozgásrendszer minden pillanatában, minden műveletről valamennyi információ rendelkezésünkre áll a további irányításhoz és a gazdaságossági elemzéshez.

Műszaki tényezőknek az előbbi műveletek elvégzéséhez szükséges technikai eszközöket és létesítményeket nevezzük.

Gazdasági tényezők

Az áruelosztási folyamat megszervezése csak akkor lehet hatékony, és a látszólag jelentős beruházások ellenére is csak akkor biztosít gazdasági előnyöket, ha a mozgásrendszer a következő feltételeknek tesz eleget:

- a folyamat részére tervezett és üzembe állított gépek, létesítmények és berendezések kihasználása optimális,
- egységrakományok továbbításakor az egységek változatlan kialakításban mozognak a teljes T-F útvonalon. Ily módon lényegesen egyszerűsödik az átrakodási és a továbbítási munka,
- szervezés közben gondosan ügyelünk arra, hogy az optimális útvonal kiválasztásával minimalizáljuk az elosztás költségeit,
- az előzővel részben kapcsolódóan törekszünk arra, hogy az áruelosztás fordulóidőit, illetve az előre kitűzött T-F útvonal időszükségletét is minimalizáljuk,
- a teljes, egységes elosztási rendszer optimumára kell törekedtünk, még akkor is, ha a benne levő részrendszerek esetleg nem optimálisak
- a műszaki tényezők kiválasztásakor elsősorban a teljes szervezési összhang a cél, nem pedig egy-egy technikai eszköz maximális teljesítőképessége, vagy vélt tökéletessége
- a folyamat technikai feltételeinek megteremtése után ki kell dolgoznunk az üzemszervezési utasításokat, beleértve az üzemeltetést kiegészítő és biztosító üzemfenntartás eszközeit, berendezéseit és ütemezését
- meg kell határozni a munkaerő-gazdálkodás minden részletét
- a folyamat technikai megszervezése és üzemeltetése párhuzamosan folyik az ügyvitelezéssel.
A "várakozás nélküli folyamat" megszervezése

Mind a belső üzemi anyagmozgatásban, mind az áruelosztás részeként jelentkező elszállításkor alapvető, hogy az árut összegyűjtő, illetve az elszállítást végző anyagmozgató eszközök "várakozás nélküli folyamatban" kapcsolódjanak. Ez azt jelenti, hogy függetlenül az oda- és elszállító eszközök számától, törekedni kell arra, hogy felesleges várakozás sem a T és F végpontokon, sem a közbenső rakodóhelyen ne történjék.

Ehhez kapcsolódik az, hogy a T ponton (a termelés helyén), majd az elszállítás alatt, végül az F ponton (az árufogadás helyén) az árumozgatás ütemének azonosnak kell lennie.

4. . LOGISZTIKAI STRATÉGIÁK     Vissza a lap tetejére >>>

A logisztikai stratégia az egyes alrendszereknél a következően fogalmazható meg:

Beszerzési logisztikai stratégiák

- meg kell határozni a "make or buy"-t, vagyis azokat az alkatrészeket szabad csak gyártani, amelyeket a gyártórendszerben kedvező körülmények között, kis ráfordítással lehet elkészíteni (make), míg a speciális, más gyártási kultúrát igénylő alkatrészeket inkább vásárolni (buy) szükséges
- meg kell fogalmazni, hogy a JIT (Just In Time) elvnek megfelelően mely beszállítókkal kell szoros együttműködést kialakítani addig, hogy a szállítók a minőség ellenőrzését is magukra vállalják
- fel kell vállalni, hogy a legyártott alkatrészeket tárolják, komissiózzák és a JIT elv szerint szállítsák ki, ahol beépítésre kerülnek
- törekedni kell arra, hogy a kereskedelemből beszerzett termékek ne a termelő raktárba, hanem a megfelelő időpontban a tranzit terminálba kerüljenek beszállításra
- előnyben kell részesíteni a "közeli szállítókat"
- törekedni kell a beszállítók számának csökkentésére.

Termelési logisztikai stratégiák

- fel kell vállalni a vállalat termékstruktúrájának a folyamatos változtatását, egyszerűsítését
- termékorientált gyártási struktúrát kell létrehozni, amely rugalmas, sokféle gyártmányt képes szűk keresztmetszet nélkül gyártani
- autonóm gyártási csoportokat szükséges létrehozni
- rugalmas gyártási rendszereket kell kiépíteni
- magasan automatizált anyagmozgató rendszert kell alkalmazni, változó anyagáramlást kell biztosítani
- ki kell alakítani a logisztikai láncot az árú beérkezésétől a késztermék kiszállításáig
- számítógépes adatfeldolgozást kell alkalmazni, amely egyrészt a felügyelet-szegény gyártást és anyagáramlást segíti, másrészt megbízható programozást szolgáltat
- autonóm, kooperatív irányítási rendszert kell kialakítani
- elemezni kell, mely alkatrészeknél, termékeknél lehet JIT elvű gyártást bevezetni
- törekedni kell a szűk keresztmetszetek az anyagáramlás eszközeivel történő megszüntetésére
- a logisztikai rendszer tervezésénél szimulációs és optimalizálási módszereket, szakértői rendszereket kell alkalmazni
- adatkapcsolatokat, információs hálózatokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a CAD, CAM, CAQ, CAPP rendszerek használatát
- automatikus adatgyűjtést, termék-és alkatrész azonosítást kell bevezetni.

Elosztási logisztikai stratégiák

- törekedni kell közeli vevők körének kialakítására, vagyis a maximális vásárló közelség megvalósítására
- törekedni kell a raktárak összevonására, számának csökkentésére, a termelő logisztikának megfelelően
- össze kell vonni különböző vevőkhöz történő kiszállításokat
- célszerű saját fuvarozás helyett külső fuvarozóval az áruelosztást lebonyolítani
- elő kell segíteni a szállítások meggyorsítását, a szállítási határidők betartását, a vásárlók kívánságára való gyors reagálást.

Hulladékkezelési logisztikai stratégiák

- meg kell határozni, hogy a rendszer mely pontjában, milyen hulladék keletkezik
- ki kell dolgozni, hogy mely hulladékot, milyen módon, milyen eszközökkel kell szállítani
- ki kell választani a környezetre káros anyagokat és meg kell határozni ezek kezelési módját
- meg kell határozni hol, milyen technológiákat alkalmaznak, milyen berendezéseket használjanak

újrahasznosítás céljából

- ki kell jelölni a hulladéktároló helyeket
- meg kell adni az előállított anyagok szállítását, csomagolását
- meg kell fogalmazni a hulladékkezelési rendszert és csatlakozási felületeit a logisztikai rendszerrel.
5. A LOGISZTIKAI MENEDZSMENT

A vállalattervezés menedzsmentjének része a logisztikai menedzsment. A logisztikai menedzsment alapját képező vállalati menedzsment várható fejlődési tendenciái:

- növekszik az információhalmaz, amely a vállalat vezetéséhez szükséges, fontos hogy az információk minél gyorsabban, egyre jobb minőségben és minél kisebb torzítással álljanak rendelkezésre
- egyre több korszerű és automatizált technológia kerül üzembe
- a hierarchikus vezetési rendszerekhez információs hálózatok, csatornák kapcsolódnak, ezeknél növekszik a horizontális kapcsolatok jelentősége, újfajta kommunikálások válnak szükségessé
- a jelentős financiális terhet jelentő beruházások hosszú távú átgondolást és a piaci partnerekkel való kölcsönös megállapodást igényelnek
- több döntési lehetőség adódik, és nagyobb rugalmasságot tesz szükségessé
- mivel egyre több vállalat vesz részt a világgazdaságban, ezért egyre nagyobb jelentősége lesz a világgazdasági ismereteknek.
A logisztikai menedzsment fontos részét képezi a meghatározott stratégiával összhangban lévő logisztikai koncepciónak, amelynek a következőkre kell kiterjednie:

- Milyen legyen a termék struktúra?
- Mire terjedjen ki a saját és idegen gyártás?
- Milyen elvek érvényesüljenek a beszerzéseknél?
- Milyen legyen az anyagáramlás térbeli struktúrája?
- Milyen elvek, prioritások szerint történjék a termelés tervezése és irányítása?
- Milyen legyen a minőségbiztosítási rendszer?
- Hogyan alakuljon az anyagáramlás technikai eszközök struktúrája?
- Milyen a logisztikai szervezet?
- Milyen legyen a logisztika információs rendszere?
- Melyek a logisztikai rendszer irányításának legfontosabb elvei, elemei, stratégiaelemei?
- Milyen elvek érvényesüljenek a termékek kiszállításánál, elosztásánál?
A logisztikai szervezet működteti a logisztikai rendszert (fejlesztés, tervezés, irányítás, controlling).

A logisztikai szervezetnek a vállalati szervezeti felépítésben való elhelyezkedésére három változatot figyelünk meg:

1. A logisztikai szervezet a többi funkcionális szervezettel (termelés, marketing, adminisztráció és pénzügy) egymás mellé rendelve közvetlenül az igazgatóság alá tartozik. Az üzemek vezetése a logisztikai szervezet alárendeltjei.
2. Az üzemek vezetése és a vállalati logisztikai szervezet egymás mellé rendelt, a többi funkcionális szerv üzemenként decentralizált.
3. A logisztika a többi funkcionális szervvel azonos módon az üzemi szintre decentralizált. Ugyanakkor a vállalati szinten is szükséges a logisztikai tevékenységet koordinálni.
A három változat közül, hogy mikor melyik szervezeti felépítés az optimális, az függ attól, hogy:

- az egyes üzemek között milyen a kooperáció mértéke
- milyen mértékben automatizált az információs rendszer
- milyen méretű a vállalat.
A logisztikai szervezet belső tagozódását négy blokkra lehet osztani:

Az első blokk a logisztikai rendszer állapotának felügyeletét és monitoringjét végzi. Ez kiterjed a beszállítás, kiszállítás, raktározás és üzemi szállítás-rakodás felügyeletére.
A második blokk a tervezést, fejlesztést és diszponálást végző szervezeteket foglalja össze.
A harmadik blokk a csomagolást, áruraktározást és -elosztást intézi és irányítja.
A negyedik blokk a beszerzést és gyártás alatti szállítást és tárolást szervezi.

A logisztikai irányítási rendszerrel szemben támasztott fő követelmények:

- modulárisan felépített, jól áttekinthető struktúra
- hierarchikus felépítés, de ésszerű térbeli és funkcionális decentralizációval
- nyitott, további elemek vagy rendszerek befogadására alkalmas kialakítás
- üzembiztonság, ezen belül hibatűrés és esetleg redundanciák
- összehangolt működési rendszerelemek
- nyitott információs hálózatok
- lehetőleg kipróbált rendszerek és módszerek alkalmazása a tervezéstől, a megvalósításon át a betanításig
- átrendezhető típus elemek alkalmazásával növelni a rugalmasságot.
A logisztikai rendszer irányítási stratégiái a következő logisztikai célokból adódnak:

- minimális átfutási idő
- minimális készletszint
- szállítási határidőknél minimális késés
- JIT elv betartása
- minimális logisztikai költségek.
6. A LOGISZTIKAI ELLÁTÓ-ELOSZTÓ, LOGISZTIKAI SZOLGÁLTATÓ KÖZPONTOK     Vissza a lap tetejére >>>

Az utóbbi évtizedben - az ellátás-elosztás rugalmasabb, megbízhatóbb és készletkímélőbb megszervezésére - fejlett ipari országokban előtérbe került az anyagáramlás rendszerszemléletű kezelésén alapuló logisztikai módszerek, eljárások alkalmazása. Az első időszakban a termelő és fogyasztó (felhasználó) helyek, illetve kooperációban dolgozó vállalatok közötti direkt szállítási kapcsolatban, későbbiekben az összetettebb, tagoltabb hálózati rendszerekben is megfigyelhető volt ez a tendencia. Az ellátás-elosztás összetett hálózati rendszerének optimális kialakításában, az ehhez kapcsolódó áruforgalom szervezésében egyre fontosabb szerepet játszanak az áruforgalmi (átrakó), a logisztikai ellátó-elosztó és a logisztikai szolgáltató központok.

Amíg az áruforgalmi központok a közlekedési alágazatok közötti kapcsolatot teremtik meg, addig a logisztikai ellátó-elosztó és a logisztikai szolgáltató központok sajátos technológiájukkal, belső folyamataikkal szolgáltatásokat is végeznek. Ezért telephelyük megválasztása, belső folyamatuk és irányítási rendszerük kialakítása regionális jellegű vizsgálatokat kíván, áruforgalmuk, információs rendszerük országos, illetve országhatárokon túlmenő kapcsolatok megteremtését igényli. Az ilyen központok létrehozása megváltoztatja a korábban kialakult szállítási szokásokat, új, minőségileg összetettebb követelményeket, elvárásokat támaszt a közlekedéssel, azon belül az áruszállítás technikai, technológiai, szervezési megoldásaival szemben.

A logisztikai ellátó-elosztó és a logisztikai szolgáltató központok bilaterális, majd multilaterális anyagáramlási rendszerekben való megjelenése, lényegében az ellátás-termelés-elosztás rendszerében bekövetkezett változással, ezzel kapcsolatos új koncepciók kialakításával függ össze. Ez a változás, koncepcióváltás a következő fő gondolatokkal követhető nyomon.

A termékek életciklusa az elmúlt 15-20 évben a fejlett ipari országokban rohamosan csökkent, újabb és újabb termékfajtákat fejlesztettek ki. Különösen érezhető az egyes gépipari termékek (pl. gépkocsik, háztartási gépek, stb.) esetében, vagy elektronikai gyártmányoknál, ahol rövid idő alatt hatodik, esetenként tíz-tizenötödik generáció került piacra.

Az ellátás (beszerzés)-gyártás-elosztás (értékesítés) ideje az előzőek miatt egyre meghatározóbb az életcikluson belül, a piaci igényekhez való alkalmazkodás, a piaci verseny területén. Ez az idő az összetevő részfolyamatok idejének, valamint a bennük hagyományosan kialakult pufferek (raktárak, készletek) mennyiségének csökkentésével vagy megszüntetésével rövidíthető.

Az összetevő részfolyamatok közül a termelési átfutási idő rövidítését az adott terméket előállító vállalat saját fejlesztéssel meg tudja oldani (termelési folyamatok gépesítése, automatizálása). Az ellátás, elosztás idejének rövidítése, a pufferek megszüntetése azonban összetettebb (területen kívüli) feladatot jelent, amelyben az ellátó (kooperáló) és a felhasználó (fogyasztó) vállalatokon,szervezeteken kívül a közvetítő környezetként közreműködő közlekedésnek is partnernek kell lenni. Az ellátási, elosztási részfolyamatok idejének, és a pufferek mennyiségének csökkentéséhez a termelési folyamat területén bevált technikai, technológiai, szervezési módszereket ki kell terjeszteni az előbbiek területére is. Az ellátás területére irányuló befektetés ugyanis már lényegesen kedvezőbb pozíciót teremtett, mint a termelési folyamat esetleges további korszerűsítése.

Az előzőekben megfogalmazott ellátás-gyártás-elosztás reálfolyamatainak problémaköréhez kapcsolódó elvek és azok gyakorlati megvalósítására alkalmazott módszerek, eljárások eredményeképpen, és a gyártási mélység csökkenésével összefüggésben a termelési profilok differenciáltabbakká, a vállalatok, szervezetek közötti kapcsolatok összetettebbekké váltak.

Ebben az összetett kapcsolati rendszerben kiemelkedő fontosságú az ellátás-elosztás minél kisebb készletek képzésével való megszervezése, az ütemes anyagáramlás megvalósítása. Ugyanakkor egyre erősödik az a tendencia, hogy üzemek, gyárak, gazdálkodó szervezetek primer feladataik megoldására fordítják elsődlegesen a figyelmüket, és az ún. "termelésidegen" (járulékos) feladatok megoldását specializált vállalkozókra bízzák.

E két tendencia integrált eredményének tekinthetjük a logisztikai ellátó-elosztó, majd szolgáltató központok telepítésének megkezdését, a regionális, országos, majd európai rendszerben való gondolkodás ellátás-elosztás területén való felvetését.

A gyártási mélység csökkenése, a szakosodás erősödése, az átfutási idők rövidítésére irányuló törekvés tehát bonyolult kapcsolati rendszerek kialakításához vezetett a termelési folyamatok szükség szerinti kiszolgálása és a termékek elosztása területén egyaránt. Ezeket a kapcsolatokat mégis úgy kellett megtervezni, és úgy kell működtetni, hogy az alapanyag ellátástól a késztermék fogyasztóhoz való eljuttatásig terjedő anyagáramlási folyamatokban lehetőség szerint ne keletkezzenek torlódások.
A direkt (közvetlen) ellátás, szállítás hagyományos rendszerében a két kooperáló fél (ellátó-felhasználó) közötti anyagáramlási kapcsolat raktártól-raktárba szállítással valósul meg. Ebben az esetben az ellátó raktárra, a felhasználó raktárból termel, a készletezési, raktározási költség jelentős, a szállítási feladatok viszont hagyományos módszerekkel oldhatók meg.

A JIT elv szerint működő rendszerek esetén az ellátó-felhasználó kapcsolatban a pufferek részlegesen vagy teljesen megszűnnek. Az ellátó-felhasználó közötti szállítás mozgótárolás szerepét tölti be, a tartalékolás néhány órás, legfeljebb egy-két napos biztonsági készletre korlátozódik.
A JIT elv szerint működő rendszerek szigorú követelményeket támasztanak a távolsági szállítás pontosságával, megbízhatóságával, rugalmasságával, a rakományokat megelőző és követő információk hozzáférésével, kezelésével kapcsolatban. Elvárják továbbá olyan - szükség szerint sajátos kialakítású - járművek alkalmazását, amelyekről - megfelelő rakományhordozók alkalmazásával - gyorsan és lehetőség szerint automatikusan lerakhatók, közvetlenül a gyártó (szerelő) sorra továbbíthatók a rakományok. E követelmények kielégítése integrált szállító-gyártórendszer megvalósításához vezet, amikor az egymástól nagy távolságra levő ellátót, felhasználót úgy lehet elképzelni, mint egymástól néhány méter távolságra levő munkahelyet.

A JIT elvű közvetlen ellátási, szállítási rendszer csak akkor valósítható meg gazdaságosan, ha a két fél között viszonylag nagy szállítási intenzitással lehet számolni. Ellenkező esetben a közvetett ellátás, szállítás különböző változatai jöhetnek szóba.
A kihelyezett raktárak kezdetben a felhasználó, majd az ellátó raktározási feladatait is átvették, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy egy-egy ilyen kihelyezett raktár idővel önálló szervezeti keretben működjön, ellátó, elosztó központtá fejlődjön. A kihelyezett raktár mind az ellátótól, mind a felhasználótól olyan - első sorban termelésidegen - feladatokat vett át, amelyek centralizált megoldása mindegyik fél szempontjából hatékony. Jelenleg a fejlett ipari országokban sok olyan kihelyezett raktár működik, amelyik egy-egy gyártó termékeinek elosztására, vagy egy-egy termelő ellátására szakosodott. Több ellátó és felhasználó összekapcsolásával alakultak ki a tulajdonképpeni logisztikai ellátó-elosztó központok.

A logisztikai ellátó-elosztó központok tehát térben kiterjedt termelő-fogyasztó (ellátói-felhasználói) hálózatot kötnek össze, összehangolják az ellátók és a felhasználók igényeit, megtervezik és megszervezik a szállításokat, rendezik az elszámolásokat stb.
A logisztikai ellátó-elosztó központok az ellátók-felhasználók közötti készletezést a kölcsönösség figyelembe vételével, ún. "integrált optimalizálással" oldják meg úgy, hogy lehetőség szerint a legkisebb tárolási igény merüljön fel. Korlátozott számú ellátó és felhasználó esetében, a JIT elv következetes alkalmazásával a logisztikai ellátó-elosztó központ tárolási feladata minimálisra csökken, anyagáramlási szempontból a központ rendező, átmenő jellege dominál. Ekkor szokás átmenő (tranzit, terminál jellegű) logisztikai központról beszélni.

Egy-egy logisztikai ellátó-elosztó központ - a szállítási távolságok, a megkívánt rugalmasság, a szállítási készség figyelembe vételével - jól behatárolható régió, terület kiszolgálására alkalmas. További régiók, országok ellátási-elosztási folyamatba kapcsolása már országos, illetve nemzetközi ellátó-elosztó hálózat kialakítását kívánja.
Az országos ellátó-elosztó hálózat az adott ország határain belüli központok, míg a nemzetközi ellátó-elosztó hálózat az adott termékek előállítási, elosztási, értékesítési folyamatába bekapcsolódó országok termelőinek, elosztó központjainak, felhasználóinak, fogyasztóinak kapcsolatrendszere. Az országos és nemzetközi ellátó-elosztó hálózat működtetésének előfeltétele a kommunikációs és távadat átviteli rendszerek Európa méretű szállításirányításhoz való kifejlesztése. Az ellátás-elosztás fizikai (anyagáramlási) és információs folyamata hálózatának kiépítése, valamint a termelők további szolgáltatások iránti igényeinek fokozódása vezetett a logisztikai szolgáltató központok létesítéséhez.

A logisztikai szolgáltató központok (LSZK) regionálisan működő, a szolgáltatások széles skáláját nyújtó ellátó-elosztó központok. A szállítás, rakodás, tárolás és a hozzájuk kapcsolódó közvetlen tevékenységek mellett - nyílt és átlapoló fizikai és információs hálózaton keresztül - felvállalják és elvégzik mindazokat a feladatokat, amelyek a termék előállítás és értékesítés folyamatainak zavartalan megvalósításához szükségesek.

A logisztikai szolgáltató központok fő feladatai a következők szerint foglalhatók össze:

- a közlekedési alágazatok összekapcsolása, az alágazatok közötti "fordítókorong" jellegű kapcsolat megteremtése,
- a termelőtől a fogyasztóig terjedő szállítási láncok, ellátó és elosztó rendszerek szervezése, megvalósítása,
- termelésidegen logisztikai feladatok (mint pl. üzemen belüli szállítás, késztermék raktározás, megrendelések által szabályozott komissiózás, az ügyfél kívánságai szerint irányított végkiszerelés, csomagolás, diszponálás, számlázás stb.) átvétele a termelőtől és a felhasználótól,
- az együttműködő partnerek számára az üzemi követelményekhez szükséges infrastruktúra készenlétben tartása,
- az együttműködő partnerek számára megfelelő információs és kommunikációs rendszer kiépítése, rendelkezésre állítása.

Ezeknek a feladatoknak az elvégzésére a Logisztikai Szolgáltató Központok szervezési felépítésükkel az alábbi funkciókat veszik át:

1. A szerződés lebonyolításhoz kapcsolódó diszpozíciós funkciók

- analízis
- tervezés
- szervezés
- fuvareszköz választás
- útvonalválasztás
- tarifaalkalmazás
- szerződések előkészítése, megkötése
- fuvarokmányok, egyéb kísérőokmányok kiállítása
- szállítmányellenőrzés
2. Szállítási funkciók

- környéki forgalom
- távolsági forgalom
- nemzetközi forgalom
3. Átrakási funkciók

- az átrakás megszervezése és lebonyolítása
- terminálok, átrakóközpontok és állomások üzemeltetése
4. Raktározási funkciók

- betárolás, kitárolás, raktározás
- komisszionálás
- a manipulációk elvégzése a raktározással összefüggésben
- raktárak üzemeltetése
5. Csomagolási funkciók

- a szállítási csomagolás kiválasztása
- szállítási, anyagmozgatási segédeszközök kiválasztása
- be-és kicsomagolás
- egységrakomány képzés
6. Manipulációs funkciók

- a küldeményre vonatkozó speciális manipulációk (elrendezés,megjelölés) elvégzése
- adott áruféleségre vonatkozó manipuláció (pl. speciális biztonsági intézkedések)
7. Információhoz, adatcseréhez kapcsolódó funkciók

a szállítás lebonyolításához, raktártervezéshez, koordináláshoz, vezényléshez és kontrolláláshoz, az útközbeni árufigyeléshez kapcsolódó információs láncok, adatcsererendszerek kialakítása, felépítése, üzemeltetése
8. Az eladást elősegítő funkciók
az eladást elősegítő, az átvevőt kedvezményező intézkedések megvalósítása

9. Vevőszolgálati funkciók
őrzés, alkatrésztárolás, alkatrész utánpótlás, stb.

10. Szállítmányozás

- riskmanagement a szállítmányozásban
- biztosítási szerződések kötése
- intézkedés, lebonyolítás káreseményekkel kapcsolatban
11. Vámkezelés

- vámbejelentés
- vámkezelés.

E feladatok és funkciók Logisztikai Szolgáltató Központokba való integrálása a termelők, a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok, a szállító és szállítmányozó vállalatok, a felhasználók hatékony együttműködését tételezi fel. Ez a termelő szempontjából azt jelenti, hogy az ellátással-elosztással kapcsolatos feladatokat saját vállalatuktól kihelyezzék és a logisztikai szolgáltatást nyújtó vállalatoknak adják át. E feladatok megoldásának kihelyezése és a JIT elvű termelés, ellátás, elosztás megvalósítása csökkenti a tőkelekötés költségeit, növeli a termelők versenyképességét és ugyanakkor a közlekedést (elsősorban a kombinált szállítások, a környezetkímélőbb szállítási módok megvalósítási lehetőségeinek kiterjesztésével, a szervezett, programozott, megbízható szállítás bevezetésének igényével) újszerű elvárások, kihívások elé állítja.

7. A LOGISZTIKAI INFORMÁCIÓS RENDSZER

A logisztikai információs rendszer vállalati szinten alapvetően a logisztikai irányítás információs rendszere, de alapadatokat szolgáltat a logisztikai rendszer folyamatos fejlesztéséhez. A logisztikai vállalati irányítás integrált információs rendszere a vállalati menedzsment döntési és információs rendszerének egyik részrendszere.

Hierarchikus struktúrája logisztikai adatokból és információkból, mint inputokból és outputokból, információs csatornákból, további adatfeldolgozási, kommunikációs és döntési folyamatokból, valamint emberekből, gépekből, berendezésekből, mint rendszerelemekből és alrendszerekből áll. Ez a rendszer a logisztikai irányítást állítja elő, dolgozza fel, gyűjti, továbbítja és tárolja az adatokat és információkat. A LIIIR egy ember-gép rendszer, amely általában számítógéppel segített. Napjaink logisztikai követelményeit csak számítógépes rendszer képes optimálisan megoldani.

A logisztikai rendszerben három féle jellegzetes információs csatornát különböztetünk meg:

primer információk, amelyek anyagmozgatási feladatokat kiváltó információk, a piactól indulnak el, ellentétes irányúak, mint az anyagáramlás és azt megelőzik
szekunder információk, amelyek az anyagáramlást vezérlik, azonos irányúak, mint az anyagáramlás, az irányító számítógéptől irányulnak az anyagáramlási rendszer felé, az anyagáramlást megelőzik vagy követik tercier információk, amelyek az anyagáramlás végrehajtását nyugtázzák, azonos irányúak az anyagáramlással és az anyagáramlási rendszerből indulnak a számítógép felé, mindig az anyagáramlást követik.

A vállalati logisztikai rendszer információs rendszerével szemben támasztott követelmények a következő módon fogalmazhatók meg:
- a megfelelő információ: amit a fogadó igényel és megért
- a megfelelő időpontban: az előírt időpontban meghozandó döntéshez az információ aktualizálható legyen
- a megfelelő mennyiségben: a szükséges minimális, az optimális redundanciát tartalmazza
- a megfelelő helyen: a feladónál
- a megfelelő minőségben: megbízhatóan, torzítatlanul, olyan részletességgel, ahogy a feladónak szükséges.
Az információs rendszernél jelentős problémák jelentkezhetnek, amikor az információ átfutási ideje igen hosszú. A hosszú várakozási idő okai lehetnek:

- nem megfelelően lett meghatározva az információs igény
- nem világos a felelősségi kör
- az információk nem a feldolgozási igények szerint érkeznek be
- a döntések kompetenciája nincs rendben
- hiányzik a koordináció
- gyakran üzemzavar fordul elő az információ áramlásában.
A logisztikai rendszerek fejlődésében a jelentős lehetőségek és elvárások az információs és kommunikációs rendszerek területén adódnak, mert:

- a mikroelektronika fejlődése óriási lehetőségeket biztosít
- a logisztikai rendszer optimális működtetéséhez lényegesen több, jobban kezelhető, gyorsabb és megbízhatóbb információ szükséges
- jelentősen meg fognak növekedni a horizontális információk és az anyagáramlás decentralizált irányítása miatti koordinációs feladatok
- a fokozatosan növekvő automatizált anyagáramlás egyre fokozódó információ és kommunikációs igényt jelent.
Tehát a logisztikai rendszer információs rendszerrel szemben támasztott követelményei szükségessé teszik ezen feladatok automatizálását.

Az információs rendszer automatizálása során a következő feladatok jelentkeznek: adatok kódolása, átvitele, feldolgozása és kiértékelése, tárolása és szolgáltatása.
Logisztikai igényeknek megfelelő szolgáltatások a Logisztikai Szolgáltató Központok részéről csak a résztvevők, az üzletfelek, az operatív végrehajtók közötti hatékony, gyors információcsere lehetőségeinek megteremtésével nyújthatók. Ehhez a nemzeti határokon túllépő, föld vagy műhold bázisú kommunikációs hálózat kiépítése és az elektronikus adatfeldolgozás megvalósítása szükséges. E hálózat kiépítése nélkül nem lehetséges programozott szállítás, optimális készletezés, JIT elvű áruelosztás stb.

A Logisztikai Szolgáltató Központok másik integráló rendszere tehát az összes résztvevő számára hozzáférhető információs és kommunikációs hálózat. Ennek funkciói a következőkben jelölhetők meg:

- a Logisztikai Szolgáltató Központok ügyfeleit egymással és a központtal összeköti,
- a Logisztikai Szolgáltató Központokat hálózatszerűen összefogja,
- a fizikai árufolyamatot az információ ezeken keresztül megelőzi, illetve követi.
A Logisztikai Szolgáltató Központok információs és kommunikációs összeköttetéseinek, a számítógépre alapozott irányítórendszernek lényegében a teljes logisztikai láncot át kell fognia, és a következő követelményeknek kell megfelelnie:

- a szállítási lánc elemei számára a szükséges adatok időbeni rendelkezésre állítása,
- az adatok rövid időközönkénti szinte folyamatos aktualizálása,
- az adatok összes jogosult számára való hozzáférése,
- a kísérő dokumentumok és fuvarlevelek nacionalizáltan és egységesen számítógépes rendszerrel való előállítása,
- a felhasználók számára áttekinthető és aktuális költségadatok révén megalapozott döntési segédletek előállítása.
A központi információs rendszernek tartalmaznia kell többek között az ügyfelek és az áruk törzsadatait, a rendszerbe lépő igények adatait, a kiszolgáló személyzet és a gépek, berendezések működési paramétereit, törzsadatait. Ezek az irányítók számára hozzáférhetőek, tetszőlegesen rendezett módon lekérhetőek listák formájában, illetve egyes elemeik képernyőn megtekinthetőek. Erre az alap információs rendszerre épülnek azok az egzakt és heurisztikus algoritmusok alapján működő program-modulok, amelyek a vezénylési listákat, a menetrendeket szolgáltatják a minimális szállítási idők, a JIT elvű termelés, az optimális rendelési időközök és szállítói tételnagyságok és a készletszabályozási stratégiák alapján.

Az Logisztikai Szolgáltató Központok irányító rendszereire jellemző a döntési feladatok túlsúlyba kerülése (beszerzési, értékesítési és szállítási koncepciók, stratégiák). Az adatfeldolgozó rendszerektől nem várható el az, hogy kész döntéseket hozzanak, mivel számos heurisztikus és intuitív elem működik e rendszerekben. Ezért a támogató szoftverek elsősorban a döntés-előkészítéshez nyújtanak megfelelően strukturált, statisztikázott és vizuálisan áttekinthető adatokat.

A már működő ellátó-elosztó és logisztikai szolgáltató központok gyakorlata azt mutatja, hogy az ellátó, a felhasználó és a központ szinte állandó információcserében vannak egymással. Az igényfeladás, a bizonylatolás, a járműfogadás stb. adatai naponta, gyakran óránként telefonon, telefaxon, telexen vagy közvetlenül modemen keresztül cserélődnek az áruáramlás szervezői között. Ezek a kommunikációs csatornák kétirányúak, mivel nemcsak rendelésfeladásról van szó, hanem a szállítási határidők egyeztetéséről is. Ez utóbbit a Logisztikai Szolgáltató Központ végzi, és a megváltozott határidőkről tájékoztatja az ügyfeleket. Az újbóli egyeztetés után rögzíthető a szállítási határidő állomány, amely végül a külső szállítások ütemezésében csapódik le.

A fentiekben vázolt probléma elsősorban technikai jellegű. A folyamatos kapcsolattartás technikai háttere magas beruházási igényű fejlesztésekkel oldható meg, de a nyugat-európai gyakorlat mégis azt mutatja, hogy amennyiben egy kommunikációs rendszer kiépítésével - legyen az bármilyen költséges is - biztosítható az európai léptékű információ elérés, vállalják a beruházásokat az érintett felek. A beruházások megtérülése talán közvetlenül nem is mérhető, de rendszerméretű hatásaiban igen: a felesleges üres futások számának, a várakozási időknek csökkenésében, a szállítási készség növelésében - végső soron a logisztikai rendszer működési paramétereiben, megbízhatóságában.

Irodalom:
A fenti, "Logisztikáról röviden" című fejezet a Magyar Logisztikai Egyesület Évkönyveiben megjelent, neves logisztikai szakértők tanulmányai és tudományos cikkei kivonatszerű feldolgozásával készült. Az eddig megjelent Évkönyvekben a különböző, logisztikai témájú problématerületek, tanulmányok és tudományos dolgozatok formájában részletesen megtalálhatók.
Vissza a lap tetejére >>>