Inverzlogisztika szerepe: EU ellenlépések az újrahasznosítást elhanyagolóknak Az elektronikus szemét begyüjtése és újrahasznosítása az inverzlogisztika egyik jelentős jelentős területe.
Az Európai Bizottság határozott jogi ellenlépésekkel fenyegette meg Nagy-Britanniát és másik hat EU-tagországot, amiért elhanyagolják az újrahasznosítást. Magyarország ezúttal nem szerepel a listán.
A sorból kilógó hét tagország - Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Észtország, Finnország, Görögország, Málta, valamint Lengyelország - fő bűne, hogy a mai napig nem alkalmazták az Európai Unió fő direktíváját az elektronikus szemét újrahasznosításával kapcsolatban. Márpedig erre bőven volt idejük, hiszen a szóban forgó direktívát (Waste Electrical and Electronic Equipment, WEEE) az Európai Parlament még 2003 januárjában fogadta el, és az uniós hivatalok már jó ideje sürgetik átvételét és alkalmazását.
"A tagállamok elfogadták az ambíciózus rendelkezés előírásait, de ugyanígy részt kell venniük az utómunkálatokban, illetve a szabályozás teljes mértékű végrehajtásában is" - jelentette ki Stavros Dimas, az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős tagja. A WEEE kötelezi az elektromos eszközök gyártóit az életciklusuk végére érkezett készülékek feldolgozásának finanszírozására. Az elgondolás szerint a gyártók egyénileg lesznek felelősek az általuk 2005. augusztus 13. után gyártott berendezésekért, míg a korábban piacra került eszközök hulladékairól közösen kell gondoskodniuk.
A direktíva pontos határidőt állított fel, eszerint 2006. december 6-ig az EU tagországoknak - mind a 25-nek - el kell érniük a lakosonként évente begyűjtendő átlagosan 4 kg elektronikai hulladék-mennyiséget. Meglehetősen kevés idő áll tehát rendelkezésre, és rengeteg a teendő. Nem csoda, ha egyesek nagyjából akkora felfordulást várnak, mint anno az Y2K idején, és óriási logisztikai és technológiai problémákat emlegetnek.
Öröm az ürömben, hogy Magyarország ellen ezúttal nem emeltek kifogást, igaz, hazánk már korábban jelentős haladékot kapott az Európai Uniótól. A tavaly márciusban megrendezett Green Electronics elnevezésű konferencián többek között elhangzott, hogy a magyar ipari és szolgáltatási szféra nem volt felkészülve az EU-csatlakozás követelményeinek teljesítésére, bár a piacon már megjelentek a hulladékhasznosításban érdekelt multik és a hazai kkv-k is. Sőt, az újrahasznosítás terén meglehetősen rosszul álltunk és állunk most is. "Magyarországon évente 100-120 ezer tonna elektromos és elektronikai veszélyes hulladék keletkezik, ám ennek csak a 10 százalékát hasznosítják újra" - mondta akkor István Zsolt, a Logisztikai és Gyártástechnikai Intézet osztályvezetője. A hulladék mennyisége viszont évente mintegy 8 százalékkal nő, így előbb utóbb sort kell kerítenünk a direktíva bevezetésére, és fel kell készülnünk annak alkalmazására.
Szerencsére jó példák itthon is akadnak: ilyen a Geonardo Kft, az ATLAS Environmental Services és Ózd város önkormányzatának közös projektje, amely 1,5 milliárd euróból gazdálkodva egy új szétszerelő és újrahasznosító központ felépítésére irányul. Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége és e-WM Csoport pedig már tavaly óta a egy olyan koordináló szervezet létrehozásán dolgozik, amely mind a majdani kötelezett cégek érdekeit, mind a környezetvédelmi szempontokat figyelembe veszi.
A szövetség januárban úgy döntött, hogy saját szervezet létrehozása helyett inkább egy meglévőhöz társul, és Electro-Coord Kht.-val együttműködve igyekszik megszervezni a magyar vállalatok alkalmazkodását. Az elgondolás alapja, hogy a magyar cégek összefogva jóval könnyebben készülhetnek fel a direktíva alkalmazására és a várható nehézségek elhárítására. Márpedig ilyen nehézségek könnyen felmerülhetnek, hiszen a szigorúbb szabályozás nemcsak környezetvédelmi előnyökkel és új munkahelyek létrehozásával, hanem jókora költségekkel is jár, amit elsősorban az ágazat szereplői kénytelenek fedezni.
Előmények
A gyártó felel az elektronikai hulladék begyűjtéséért (2004 szeptember)
A jövő évtől az elektronikai berendezések gyártóinak és forgalmazóinak gondoskodniuk kell hulladékká vált termékeik egy részének visszagyűjtéséről, illetve újrahasznosításáról.
Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter kijelentette, az ezekről szóló új jogszabályokkal érvényesül az az európai uniós irányelv, miszerint a hulladékhasznosításban a költségeket az adófizetők helyett inkább a gyártóknak és forgalmazóknak kell állni. A miniszter az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről és kezeléséről szóló rendeletről közölte: a döntés szerint a gyártóknak és forgalmazóknak az elhasználódott eszközöket meghatározott arányban vissza kell fogadniuk, majd egy részüket hasznosítaniuk, másik részüket pedig ártalmatlanítaniuk kell.
Az uniós követelményeknek megfelelően évente egy lakosra vetítve négy kilogramm, háztartási elektronikai berendezésből származó hulladékot kell begyűjteni és hasznosítani 2007-től. "Magyarországnak két év átmeneti mentességgel, 2008. december 31-ig kell elérnie ezt a begyűjtési arányt" - közölte Persányi Miklós. Kategóriától függően a berendezések 50-80 százalékát kell majd újrafeldolgozni. A szakminiszter hozzátette, hogy a visszavételi kötelezettség kiterjed például a háztartási gépekre, az informatikai és távközlési berendezésekre, a szórakoztató elektronikai cikkekre és az elektromos barkácsgépekre.
A szabályozás fontos eleme, hogy az elektronikai hulladékoktól ingyen szabadulhatnak meg a fogyasztók. A gyártókat és a forgalmazókat a számukra előírt kötelező visszafogadási és hasznosítási arány ösztönzi majd arra, hogy ne csak saját termékeiket, hanem más gyártókéit is visszafogadják. A miniszter reményei szerint a szabályozás különböző akciók formájában piaci versenyt is generálhat a hulladékká vált berendezések visszavételéért.
Új környezetvédelmi szabályozás az EU-ban (2005 január)
Egyes spekulációk szerint az új szabályozások, amelyeket 18 hónapon belül életbe léptetnek, nagyjából akkora felfordulást jelentenek majd az elektronikai iparnak, mint anno az Y2K bug. A kormányok ugyanis felismerték, hogy az éves szinten milliónyi tonna számítógép alkatrész bizony milliónyi tonna veszélyes hulladékot is jelent.
A globális elektronikai ipar fordulópont előtt áll, ugyanis az új európai szabályozás limitálja az alkatrészekben felhasználható veszélyes kémiai anyagok mennyiségét, és kötelezővé teszi a piac nagyobb résztvevői számára, hogy fizessenek a termékeik begyűjtéséért, válogatásáért, és azok esetleges újrahasznosításáért. A két új szabály várhatóan már ebben az évben átalakítja majd az ipar és a termékek szerkezetét. A szabályozás mögötti motiváció egyszerű. Jelenleg ugyan az európai teljes szemétmennyiségnek (évente 2 milliárd tonna) mindössze 4%-a elektronikai termékből adódó hulladék, azonban ez az arány 2-3-szor nagyobb ütemben növekszik, mint bármely más szeméttípus mennyisége. Az EU kimutatásai szerint ráadásul egy átlagos szemétlerakó hely Európában mindössze az amerikai 70%-át nyújtja, tehát a szemetünk számára is jóval kevesebb hely van.
Számítások szerint a teljes IT-szektornak két évtizeden át csaknem 20 milliárd dollárjába fog kerülni, hogy megfeleljen az új EU szabályozásnak. Természetesen ez abból is adódik, hogy noha a szabályozás csak az EU területére igaz, mégis minden egyéb területről származó gyártónak is alkalmazkodnia kell, ha ide akar szállítani. Ez vagy azt jelenti, hogy az európai piac ezentúl másfajta termékeket kap, mint az amerikai és az ázsiai, vagy azt, hogy a gyártók általánosan átszervezik a termékeik struktúráját, és ezentúl a világ minden részébe azonosan környzetbarát termékeket szállítanak. Utóbbi persze az olcsóbb megoldás számukra, minthogy tovább diverzifikálják termékpalettájukat.
Függetlenül attól tehát, hogy a gyártó cég főhadiszállása mely országban van, azok a cégek, amelyek szállítanak Európába, idén augusztus 13-ig meg kell feleljenek a WEEE (Waste Electrical & Electronic Equipment) szabályozásnak, amely előírja, hogy nemcsak vissza kell vegyék a termékeiket, hanem azért még fizetniük is kell a tulajdonosnak egy bizonyos összeget, majd a visszavett hulladék kezeléséért is vállalniuk kell a felelősséget.
Ez várhatóan arra sarkallja majd a gyártókat, hogy könnyebben szétszerelhető és újrahasznosítható termékeket gyártsanak. Ehhez jön hozzá a RoHS (Reduction of Hazardous Waste) szabály, amely 2006. július 1-én lép életbe. Ez csaknem az összes IT-termékben megtiltja nem kevesebb, mint 6 veszélyes anyag használatát, így például az ólom, kadmium, higany és más nehézfémek is eltűnhetnek az elektronikai termékekből. Ezek közül főleg az ólom kiiktatása lesz a macerás, hiszen ez az anyag szinte minden legyártott chipben fontos szerepet tölt be. Ugyan a japánok már kifejlesztettek egy ólommentes eljárást, de ennek elterjedése még biztosan várat magára.
Persze az új szabályozások különféle logisztikai problémákat is felvetnek, vagyis hogy gyakorlatilag hogyan kerül majd vissza a termék a gyártóhoz. A Philips, a Nokia és jónéhány ázsiai gyártó már kiiktatta az ólmot a termékeiből, sőt, a Nokia állítólag az összes a szabályozásban szereplő anyagot mellőzi a gyártásnál. A cég szerint rengeteg idő volt ezen anyagok kiváltására, így várhatóan nem jelent majd extra áremelkedést a szabályozás életbe lépése. A Philips szerint azonban sokkal inkább logisztikai problémáról van szó, mintsem technológiairól. A Philips ugyanis a hollandiai szabályozások miatt már tapasztalt a két új EU-s szabály következményeit illetően, így szerintük még lépéselőnybe is kerülhetnek a többi gyártóval szemben.
A GEONARDO Kft. partnerként és a projekt megvalósítójaként vesz részt ebben a projektben. A projekt költségvetése 1,5 millió euró.
Az információs társadalom által termelt hulladékok szelektív gyűjtésének lehetőségeit és a megvalósítás metodikáját vizsgálja ez a projekt a kelet-közép-európai országokban. A távlati cél a számítógép- és mobiltelefon technológia hulladékai számára egy olyan szelektív gyűjtőrendszer kialakítása, amely a regionális szükségleteket és lehetőségeket is figyelembe veszi. A modell kísérleti felhasználása először Magyarországon történik. A szelektív gyűjtőrendszer Budapest és vonzáskörzetében létesül, mivel ez a régió termeli az ország elektronikai hulladékának közel 60 %-át.
Az ország észak-nyugati, gazdaságilag kevésbé fejlett részében épül fel majd a szétszerelő és újrahasznosító központ, melynek struktúráját és működését egy új, innovatív koncepció alapján tervezik. A várható eredmények között nem csak a számítástechnikából és mobilkommunikációból származó veszélyes hulladékok (akkumulátorok) környezetbarát újrahasznosítása szerepel, hanem egyben a lakosság számára egy környezettudatos szemlélet bemutatása. Ennek érdekében a tervezési, döntési és megvalósítási folyamatokban prioritást kap a helyi lakosság részvétele és véleménye.
A projekt szerkezete:
Projekt menedzsment: A teljes tervezés és megvalósítás koordinálása, az eredmények feldolgozása
Hulladékforrások meghatározása: fontos feladat egy olyan adatbázis létrehozása, amely a tervezést elősegítendő tartalmazza a feldolgozásba várhatóan érkező hulladék eredetét, mennyiségét, típusát és minőségét
Tanulmányok, engedélyek: az adatbázis létrehozása után kezdődik a kutatási fázis, ahol az adatok alapján társadalmi, jogi, technikai és gazdasági szempontokat vizsgálnak.
A hulladékgyűjtő rendszer kialakítása: a kutatás által meghatározott koncepció alapján épül ki a szelektív hulladékgyűjtő rendszer alapszerkezete. A meglévő infrastruktúrát felhasználva, logisztikai és technikai szempontok szerint jön létre a modell.
A hulladékfeldolgozó rendszer: a gyűjtőrendszerből ide kerül a hulladék, ahol válogatás és feldolgozás után szállítják a rendeltetési helyére. Ennek a folyamatnak a részleteit dolgozza ki a projekt ezen fázisa, munkahelyeket és beruházási potenciált nyújtva az ország egyik legelmaradottabb térségének. Az évi 25-30.000 t számítástechnikai hulladékot feldolgozó üzem várhatóan 100-150 új munkahelyet teremt.
Hulladék-újrahasznosítás: a cél itt egy olyan rendszer létrehozása, amely a lehető legnagyobb hatásfokkal hasznosítja újra a hulladékot, miközben annak az útja végig követhető.
Összegzés, értékelés: A projekt egyik legfontosabb célja az eredmények bemutatása és propagálása a potenciális végfelhasználók körében. Ehhez a lakosság környezettudatos szemléletformálásra is szüksége van, mindehez szakmai konferenciák, nyomtatott és elektronikus információs anyagok és lakossági fórumok biztosítják a sikert.
A projekt szakmai résztvevői: Regionális Fejlesztési Tanács, GEONARDO Kft, ATLAS Environmental ServicesCo-operation és Ózd város önkormányzata.
E-hulladék: augusztus 13- tól új időszámítás!
Szombattól, ha új elektronikai terméket veszünk, az üzletekben kötelesek átvenni a régi készüléket, és a leadott hulladék ártalmatlanításáról a gyártóknak és forgalmazóknak kell gondoskodniuk. Az üzletek a gyártás idejétől és a típustól függetlenül minden elektronikai terméket kötelesek átvenni azoktól, akik az adott helyen új készüléket vásárolnak.
A Magyar Hírlap információja szerint az átvevő hálózat határidőre kiépült, és nagyjából létrejött a hasznosító rendszer is. Kelemen József, a környezetvédelmi tárca vezető főtanácsosa elmondta, hogy megközelítőleg 15 ezer tonna feldolgozó-kapacitás áll rendelkezésre. Becslések szerint az idén legalább 130 ezer tonna különféle elektronikai hulladék keletkezik Magyarországon.
(SG.hu, itrecycling.hu, MR, MH)
(logsped)
2005.08.11.
|