Az Európai Parlament nagy többséggel szavazta meg az egyszer használatos műanyag termékek betiltásáról szóló javaslatot. Egyre több ország tesz lépéseket a műanyagszemét ellen. (MI)

Spanyolország déli részén fiatal ámbráscetet mosott partra a víz idén nyár elején. Az állat gyomrában több mint 29 kilogrammnyi tengeri hulladék volt, nagy része műanyag. Szakértők szerint hashártyagyulladás okozta a bálna halálát, ugyanis szervezete nem bírta feldolgozni az idegen anyagokat, és szétrepedt az emésztőrendszere.

Jelenleg körülbelül 150 millió tonna műanyaghulladék úszik óceánjainkban, a mennyiség évente nyolcmillióval nő a World Economic Forum kutatásai szerint. Ez a szám körülbelül akkora, mint ha percenként egy teherautónyi műanyagot öntenénk a tengerekbe. A szennyeződések hetven százaléka pedig nem lebomló műanyag.

Három év múlva már hiába keressük majd az európai boltok polcain a műanyag szívószálakat, italkeverőket, evőeszközöket, tányérokat, fültisztító és léggömbpálcikákat – ha a tagállamok is jóváhagyják az Európai Parlament döntését. Az EP 571-53 arányban (34 tartózkodás mellett) szavazta meg a műanyagszemét drasztikus csökkentéséről szóló javaslatot október végén. A betiltott eszközök a jövőben csak fenntartható anyagokból készülhetnének. Ezek már most is léteznek, csak jóval drágább az előállításuk, mint a műanyagé.

Azoknál a műanyag eszközöknél, amelyeknél jelenleg nem áll rendelkezésre helyettesítő technológia (például szendvicsdobozok), 2025-ig 25 százalékos csökkentést ír elő a döntés.

A műanyagszemét húsz százalékát kitevő műanyag palackokra kilencvenszázalékos újrahasznosítás lenne kötelező (most alig nyolc százalékot hasznosítanak újra). A dohánytermékekből származó műanyagszemetet 2025-ig ötven, 2030-ig pedig nyolcvan százalékkal kellene csökkenteni, mivel a cigarettacsikk a második leggyakrabban eldobott egyszer használatos műanyag. A tengeri élővilágra egyik legveszélyesebb műanyagszemét, az elhagyott halászhálók esetén 2025-re ötven százalékot be kellene gyűjteni és 15 százalékot újrahasznosítani.

Bár a tíz betiltandó egyszer használatos termék, illetve az elhagyott halászeszközök jelentik az európai tengeri hulladék hetven százalékát, a döntés több szakértő szerint csak csepp a tengerben. Az unió számításai azt mutatják, hogy 150 ezer tonna műanyaghulladékot dob Európa évente a vizeibe, ami elenyésző mennyiség a nyolcmilliós globális termelés mellett. Az Euromonitor felmérése szerint minden ember fejenként közel negyven kiló műanyagszemetet hord össze egy év során. Minden egyes magyar csak műanyag zacskóból évente 80 darabot dob a kukába. Nem csoda, hogy az unió műanyagszennyezésből származó környezetvédelmi költségei 2030-ra elérik a 22 milliárd eurót, ha nem történik változtatás.

Ugyanakkor az EP döntése jelenleg messze van a tagállami jogszabállyá válástól. A dokumentum ugyan az intézményközi egyeztetések alapja, de a tagállamok kormányainak tanácsa hozza meg a végső döntést. A kötelező jogszabály a kormányszintű tárgyalásokon ölt formát, amíg még hosszú az út, és egyes szakértők félnek, hogy a műanyag termékeket gyártó cégek komoly lobbiereje negatívan befolyásolja majd a határozatot. A brit sajtóban kiszivárgott levél szerint a Coca-Cola, a Danone, a Nestlé és a PepsiCo aktívan lobbizik a nemzeti környezetvédelmi minisztériumoknál, hogy a kormányközi tárgyalásokon tegyék kirakatintézkedéssé az EP döntését.

Egy nemrég lezajlott óceántisztító megmozdulás felmérése megmutatta, hogy a kólagyártók és a Nestlé termeli a legtöbb műanyaghulladékot. Az önkéntesek 200 ezer darab partközeli műanyaghulladékot halásztak ki Angliától Vietnamig, és a részt vevő 42 ország negyven partszakaszán találtak Coca-Cola márkás műanyagokat. Egyes vélemények szerint a dohányipar is elkezdett mozgolódni a döntés ellen, mivel a dohányvállalatoknak és a műanyag halászeszközök gyártóinak kellene állniuk a hulladék begyűjtésének, elszállításának és kezelésének költségeit.

Tagállami, városi, sőt bizonyos esetekben még céges szinten is komoly hajlandóság mutatkozik ugyanakkor az „eldobható kultúra” megváltoztatására. Franciaországban tavaly tiltották be a műanyag zacskókat, és szándékoznak kiterjeszteni a tiltást a műanyag tányérokra és evőeszközökre. Az Egyesült Királyságban jelenleg fizetni kell a műanyag csomagolásért, de számos üzletlánc már lecserélte lebomló anyagokra a műanyag eszközöket. A McDonald’s, a Wetherspoons, a Costa Coffee és a Pret A Manger gyorséttermi és pubhálózatok például szeptember óta papír szívószálat adnak Angliában és Írországban.

A Starbucks is történelmi változtatásra készül, nemrég bejelentette, hogy lecseréli kávéinak műanyag fedelét és szívószálait. A Walt Disney szintén közölte, hogy 2019 közepére egyetlen boltjában, hotelében vagy vidámparkjában sem lehet majd kapni műanyag szívószálat, bevásárlózacskót vagy poharat.

A tengerentúlon Seattle viszi a zászlót: július 1. óta tilos a városban műanyag szívószálat adni bármilyen italhoz. New York már elfogadta a törvényt, hogy 2020-ig eltüntetik a városból a szívószálakat. Kaliforniában, Miamiban és Floridában hasonló határozatok születnek, annak ellenére, hogy a nyári G7-csúcson az Egyesült Államok és Japán nem írta alá az óceáni műanyaghulladék csökkentéséről szóló részét az ott született tervezetnek. Magyarországon szeptemberben jelentette be az Innovációs és Technológiai Minisztérium, hogy szigorodik a műanyaghasználat, nő a zacskók, a poharak, edények, evőeszközök, keverőpálcák és szívószálak termékdíja. A várakozások szerint ezzel a kereskedők környezetbarátabb termékekre váltanak majd, ám a kormány végső célja a teljes tiltás. Így szeretnék rávenni a hazai vásárlóközönséget, hogy minden árérzékenységük ellenére bio-műanyagokat vásároljanak, amelyek kőolajszármazékok helyett növényi alapanyagokból készülnek. Gyártásuk kevésbé környezetszennyező, és gyorsabban is bomlanak le, ám jóval drágábbak.

Jelenleg ugyanis hiába van levélből vagy cukornádból készült tányérunk (akár magyar termékként), az emberek nem fizetik meg. Viselkedéskutatók szerint a törvényi szabályozáson túl a társadalom véleményének formálása is fontos, mert az új, környezettudatos szokások kialakulásával jogszabályokra sincs szükség. Ez pedig létfontosságú olyan kérdésben, amelyik szó szerint a bőrünkre megy – hiszen osztrák kutatók már az emberi székletben is találtak műanyag részecskéket.

Tizennégy műanyag zacskóhoz annyi kőolaj kell, mint amennyivel egy személyautó 1,6 kilométert képes megtenni, a plasztik teljes lebomlásáról viszont nem beszélhetünk. A műanyagok idővel biológiai bomlás helyett szétmállanak, ám ahelyett, hogy eltűnnének, úgynevezett mikrorészecskékre esnek szét. Ezek az öt milliméter átmérőjűnél kisebb rostok vagy gyöngyök az úgynevezett mikroműanyagok, amelyeket könnyen befalnak az állatok: laboratóriumi vizsgálatok jeleztek már műanyagot szardíniák, heringek, kagylók és tintahalak szervezetében is.

Az apró műanyagdarabkák csaknem kétharmada az autógumik kopása és a műszálas ruhák mosása révén kerül a vizekbe. 1980-ban a textiliparban még több mint kétszer annyi pamutot használtak, mint műszálat, a trend mára megfordult. A poliészter sokkal olcsóbb, ráadásul ma már a megtévesztésig hasonlít a természetes anyagokból készült darabokra, csak a címkén derül ki a turpisság. Az ételeinket és a testünket műanyagba csomagoljuk: rengeteg kozmetikai termék tartalmaz apró plasztikgyöngyöket, ezekkel fokozva hámlasztó hatásukat. Elég egy arclemosás, és már küldjük is a műanyagot a vizekbe. Az egy mikrométernél kisebb részecskék a sejtfalon keresztül bejuthatnak bármely élőlény, így az emberek szervezetébe is, ha pedig már benn vannak, sosem fognak onnan kikerülni.

Egyelőre még ötször annyi hal van a tengerekben, mint amennyi műanyag, ám ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor 2050-re már több plasztik lesz az óceánokban, mint hal. A műanyag könnyen száll a szélben, és eljut a vízelvezető csatornákig, onnan pedig bekerül a tengerekbe. A tápláléklánc felveszi, hiszen a zacskók ráadásul az álcázás mesterei: a halak és tengeri élőlények könnyedén összetéveszthetik őket a medúzákkal, és egyszerűen megeszik őket. Ezután lassan hozzánk is visszakerül a sok hulladék és mérgező anyag a halak vagy az azokat megevő állatok elfogyasztásával.

Egy képregényben két férfi viszi le szemetét a házuk előtti kukákba. Az egyik azt mondja, próbál minél kevesebb hulladékot termelni, miközben a kezében tartott zsákot beteszi a szemetesbe. A másik férfi kezében négy zsákkal tucatnyi kuka mögül válaszol: én pedig igyekszem minél több környezetkímélő terméket venni!

A látszat-környezetvédelem és a tudatosság hangoztatása divatba jött: újrahasznosított anyagból készült telefontokot rendelni, amely pufifóliába van csomagolva, és a világ túlfeléről érkezik meg légipostával, megosztani közösségi oldalakon David Attenborough videóját, amely az élővilágot fenyegető hulladékokra figyelmeztet, majd elégedetten megveregetni saját vállunkat.

A szándék jó, az irány zsákutcába vezet. Vajon kapcsolunk-e időben, és képesek vagyunk-e meghozni pár nevetségesen apró áldozatot, vagy maradunk szokásaink rabjai? Textilszatyrot vagy kosarat vinni a bevásárláshoz, nem kérni szívószálat a péntek esti vodka-szódához, kulacsot használni az újabb és újabb vizes- vagy üdítőspalack helyett.
(logsped)