Az arányos közteherviselés kiteljesítése érdekében 2010. január elsejétől a főállású egyéni és társas vállalkozók esetében a tevékenységre jellemző kereset után kell személyi jövedelemadót és járulékot fizetni. Ezzel egyidejűleg megszűnik az a szabály, hogy járulékalapnak a minimálbér kétszeresét kell tekinteni.

A tevékenységre jellemző keresetet minden esetben egyedileg kell maghatározni az Szja törvényben a szokásos piaci érték meghatározására vonatkozó módszerek valamelyikével. A tevékenységre jellemző kereset meghatározásához további módszereket is tartalmaz a Szja törvény. Így a tevékenységre jellemző kereset

- az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmű stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné, figyelembe véve a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt stb., vagy

- a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összegnek és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság, vagy

- a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyes közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság.

Szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, figyelembe véve a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó piaci helyzetét, kockázatait, versenyképességét, eredményességét, működési feltételeit (kezdés, szünetelés, megszűnés, elemi kár, hatósági intézkedés stb.).

Ha évközben a vállalkozó, illetve a társas vállalkozás tagja nem „veszi ki” a tevékenységre jellemző keresetet, de osztalékban részesül (illetve az egyéni vállalkozónak van osztalékalapja), akkor az évközben „felvett” személyes közreműködői díjat/vállalkozói kivétet ki kell egészíteni a piaci viszonyoknak megfelelő éves kereset szintjére, mégpedig a felvett osztalék és az osztalékelőleg címén már kifizetett összeg (egyéni vállalkozónál az osztalékalap) terhére. Ez a kiegészítés összevont adóalapba tartozó jövedelemnek minősül, és 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni utána.

Előfordulhat olyan eset is, hogy a társaság nem fizetett ugyan osztalékot, de azt egyébként az adózott eredményéből megtehette volna. A 27 százalékos eho-t ekkor is meg kell fizetni, a kötelezettség alapját (díjkiegészítést) pedig abból az összegből kell kiszámítani, amit a számviteli szabályok szerint a személyesen közreműködő tag részére osztalékként meg lehetett volna állapítani.
A januártól élő szabály tehát arra irányul, hogy a vállalkozó, illetve a vállalkozás tagja a saját munkájának tényleges ellenértékét valóban munkabérként (azaz személyes közreműködői díjként, vagy kivétként) szerezze meg, amivel kiegyenlíthető a munkaviszony utáni és a vállalkozói viszonyból elérhető tőkejövedelem (osztalék) utáni közteherszint.

Lényeges, hogy az evás egyéni vállalkozóknak és az Eva hatálya alá tartozó társas vállalkozásoknak a tevékenységre jellemző keresetet csak a járulékfizetési kötelezettségük megállapításához kell figyelembe venniük, ők ugyanis az eva megfizetésével az szja kötelezettségüknek is eleget tesznek. (PM)

További információk: